Az Etilhez

Földiekkel játszó
Égi folyadék
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Etil
Kit vesz magának
A boldogtalan
S mint állat
Vedeli úntalan
Édes testeddel mit kecsegtetsz?
Miért folysz belém?
Kétes kedvet miért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak
Italom valál Ittalak is kannával
Mégis megcsalál
Vécém hányással
Végigfröcsköléd
Feles poharakkal
Májam éltetéd
Rám ezer korttyal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt
Gondolataim minden reggel,
Szétzuhanva elmém
Repkedtek a hűs sörrel
Jó kocsmám felé
Csak egy híjját esmértem
Örömimnek még
Jó sok vodkát kértem
És megadá az ég
Jaj de szép üvegeim
Kifogytanak
Korsóim, poharaim
Kiszáradtanak
Tavaszom, vígságom
Okádásra vált
Jó alkoholom
Méltatlanra szállt
Óh csak
Vodkát hagytad volna,
Csak magát nekem,
Most panaszra nem hajolna
Az májam énnekem
Karja közt a búkat elfelejteném
S hűs cseppjeit
Én jól elnyelném